Bevezetés
Az impulzustér elektromágneses terápia, más néven alacsony mezős mágneses stimuláció (LFMS), jelentős előrelépést jelent az orvosi kezelések területén. Ez a fejlett megközelítés változó elektromágneses mezőket használ különböző állapotok kezelésére, a depressziótól a nem összeforrt törésekig. Ez a módszer számos orvosi kezelési területen bizonyítottan növeli a szövet regenerálódását. A terápia alapvető mechanizmusa abban rejlik, hogy a két oldalon létrehozott mágneses mező az anyagcsere-útvonalak modulálásával befolyásolja a kritikus sejtfolyamatokat, különösen a sejtek differenciálódását és szaporodását.
Technológiai fejlődés
A második világháború alatt különböző típusú elektromágneses jelek tervezése és azok továbbítására szolgáló eszközök gyártása történt. Ezután a mágneses és elektromágneses mezők fejlesztése nagyot haladt előre és ezután terápiás módszerként kezdtek el szolgálni [1]. Az 1950-es években Yasuda és munkatársai [2] bizonyították a csontokban fellelhető elektromos potenciálok létezését, beleértve az állandó állapotú potenciált és a stressz által kiváltott potenciált. Azóta a kutatók érdeklődést tanúsítanak az elektromosság csontnövekedésre és törésgyógyulásra gyakorolt hatékonysága iránt [[3], [4], [5], [6]]. Különböző eszközöket fejlesztettek ki az osteogenezis stimulálására szolgáló elektromágneses mezők generálására [7]. Az impulzusos elektromágneses mezők terén nagy előrelépést jelentett a NASA több millió dolláros beruházása az elektromágneses mezők kutatásába és űrhajókba való beépítésébe. Mindezt azért, hogy az űrhajósok számára olyan elektromágneses mezőket biztosítsanak, amelyek a súlytalanságban is megőrzik sejtjeik és izmaik egészségét és mozgékonyságát.
1964-ben Bassett és munkatársai [8] bemutatták az elektromos áramok új csontnövekedésre gyakorolt hatását in vivo (zárt), majd 1977-ben beszámoltak a pulzáló elektromágneses mezők (PEMF) terápiás alkalmazásáról embereknél veleszületett és szerzett pszeudartrózisok és nem összeforrt törések esetén [9]. Ezt követően 1979-ben az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) jóváhagyta a PEMF stimulációt nem összeforrt törések kezelésére [10]. 1979-ben az FDA jóváhagyta a PEMF-et posztoperatív fájdalom és ödéma, osteoarthritis, plantaris fasciitis kezelésére, és az FDA engedélyezte állatgyógyászati alkalmazását nem összeforrt törések kezelésére versenylovaknál. Ezt követően számos szakirodalom jelent meg, amely a PEMF-terápia hatásait írta le. Az azóta eltelt négy évtized alatt a technológia anyagfelhasználása, működésbeli, hatékonysági, kezelési fejlődéseken ment át, aminek következtében mára már elérhetővé vált a nyílt terű, de, kettő vagy több oldali mágneses teret létrehozó MRI felépítésű technológia a napi terápiás kezeléseknél is.